Diákszemmel


Megláttuk, átgondoltuk, megírtuk

 

Kedves Diáktársak!

A Diákszemmel menüpontot azért hoztuk létre a honlapon, hogy elmondhassuk véleményünket a mindennapjainkban felbukkanó, az életünket közvetlenül vagy közvetve érintő témákkal kapcsolatban, legyen ez tanulás, sport, érdeklődési kör, bármi…

Ha indíttatást éreztek arra, hogy megosszátok véleményeteket másokkal is, ha úgy gondoljátok, hogy történetetek, gondolataitok mások számára is érdekesek vagy tanulságosak lehetnek, keressetek bennünket vagy magyartanárunkat, Márta nénit!

Albert Laura és Molnár Orsi 8. a

 


A nagy megmérettetés

8 éve ismerkedtem meg az angol nyelvvel, mikor első osztályos lettem iskolánkban. Évről évre egyre több tudásnak jutottam birtokába, és nagyon hamar beleszerettem ebbe a nyelvbe.

A magyar–angol két tanítási nyelvű osztálynak köszönhetően emelt szinten, magas óraszámban tanulhattam az angolt, és nagyon gyorsan fejlődött a szókincsem, nyelvtudásom. Első megmérettetésem 3. osztályban történt. Sikeres Angol Junior nyelvvizsgát tettem. Ahogy a felső osztályba léptem, újabb megmérettetés elé álltam, 6. osztályban B1-es alapfokú angol nyelvvizsga következett. Ez már komolyabb kihívás volt, mint az előző, azonban sikerrel jártam. Nagyon boldog voltam, és azt hittem, itt a vége, ám még hátra volt egy harmadik és egyben az utolsó nagy vizsga. 8. osztály második félévében, 2018.05.26-án B2-es középfokú angol nyelvvizsgát írtam. Erre azonban már nagyon komoly, kemény felkészülés volt szükséges. Több hónapon át szorgalmasan gyakoroltam, mind iskolában, mind otthon. A vizsga két részből állt, egy írásbeli és egy szóbeli részből. Az írásbeli tartalmazta a szövegértési, nyelvtani és levélírási feladatokat, míg a szóbeli a hallott szöveg értését és a beszédkészséget. Én, személy szerint nem izgultam, legyőztem a félelmet, és ezt tanácsolom mindenkinek, aki vizsga elé néz.

Nagyon boldog vagyok, hogy kéttannyelvű osztályba járhatok, mivel rendkívüli előnyöket nyújt, amiket később hasznosítani tudok az élet során. Nagyon bízom benne, hogy június 15-én egy sikeres középfokú nyelvvizsgát tarthatok a kezemben a bizonyítvány mellett.

 

Merész Dávid 8. a


Itthon vagy külföldön?

Rengeteg fiatal elkívánkozik Magyarországról. Bár nincsen tapasztalatuk, hogy milyen az élet külföldön, én egyetértek velük.
Az ok, ami miatt szerintem jobb külföldön élni, az az, hogy egy nagyobb országban több lehetőség van elhelyezkedni az általam választott szakmában. Vannak olyan foglalkozások, amikre nincs kereslet Magyarországon, de más országokban van. Mivel két hétnél tovább nem hagytam el az otthonomat, nem rendelkezem személyes tapasztalattal. A családomtól hallhatok véleményeket a külföldön élésről és a tanulásról is. Igaz, nem a külföld mellett szoktak érvelni.

Az én álláspontomat nagy részben a filmekben látott példák is meghatározzák. Általában a jó dolgok szoktak filmvászonra kerülni, és én tisztában vagyok azzal, hogy nehéz megélni külföldön. Meg kell küzdeni a honvággyal és azzal, hogy nem ismerünk senkit. Máshol ugyanúgy lehetnek barátaink, csak időbe telik.

Még nem terveztem meg az életemet, és lehet, hogy ha személyes tapasztalatot szerzek, akkor megváltozik a véleményem, de szeretném megpróbálni, milyen külföldön élni.

 

Nagy Bianka 8. a


Városban vagy faluban?

Városban vagy faluban? Rengetegszer felmerül bennem ez a kérdés, azonban egyszer sem tudtam magamat teljesen meggyőzni arról, hogy melyik a szerencsésebb megoldás.Úgy vélem, hogy a faluban szinte mindenki ismeri a másikat. A sokkal nyugodtabb, barátságosabb környezetben élni kellemesebb, mint a városban. A falvakban sokkal jobban és többen őrzik a régi magyar hagyományokat és a kultúrát.

Sajnos vannak hátrányai a falunak. Sokkal kevesebb ember él ott, tehát kevesebb a munkalehetőség. Ahhoz, hogy bármi fontosat el tudj intézni, el kell menned egy közeli városba. Fárasztó lehet, hogy mindennap autóban utazol oda-vissza.
A városban ezek a dolgok teljesen máshogy működnek. Ott nem mindenkinek kell feltétlenül autó. Felpattansz a biciklidre, vagy gyalogolsz, mert semmi sincs olyan messze, kivéve persze, ha nagyvárosban élsz.
A felsoroltak jól hangzanak, de sajnos a városnak is vannak hátrányai. Szennyezettebb a levegő, nagyobb a nyüzsgés, tulajdonképpen mindenből több van. Sokkal jobban oda kell figyelni a holmidra, mivel nagyobb az esélye annak, hogy ellopják. Amire viszont végképp oda kell figyelni, az a közlekedés.

Mindig, amikor eltöprengek ezen a kérdésen, ezekre szoktam odafigyelni.
Szerintem a legjobb megoldás a kertváros. Igaz, városban van, mégis nyugodt, barátságos, ideális helyszín egy családnak.

 

Kerti Botond 8. a



Magyar sikerek Amerikában

Minden évben megtartják Los Angelesben az Oscar díjátadó gálát, melyen idén ötödszörre veszünk részt.

Első Oscar-díjas kisfilmünk a Légy című alkotás, mely 1980-ban jelent meg, és 1981-ben nyerte el a legjobb animációs kisfilm díját. A film egy légy történetéről szól, aki az életéért menekül. Ezt a négyperces kisfilmet a légy szemszögéből élhetjük át.

1981-ben megjelent második Oscar-díjas filmünk, a Mephisto. Ezt a filmet Szabó István rendezte. Története egy férfiról szól, aki mindent megtesz annak érdekében, hogy eljátssza álmai szerepét, Mephistót.

Hosszú idő elteltével, 2015-ben újra részt vehettünk az Oscar gálán. A Saul fia című elnyerte a legjobb idegen nyelvű film kategóriában az Oscar-díjat. Ez a megrázó film a holokausztról, azaz a zsidóüldözésről és egy apáról szól, aki el akarja temetni a fiát. Rendezője Nemes Jeles László.

Tavalyi filmsikerünk a Mindenki című kisfilm volt. Deák Kristóf filmjében Hais Dorottya és Gáspárfalvi Dorka játsszák a főszerepet. Ez a film egy kislányról szól, aki új iskolájában belép a kórusba. Énektanára szerint nem olyan jó a hangja, ezért azt mondja neki, hogy csak tátogjon. Ezt észreveszi a barátnője, és összeesküvést szerveznek a tanár ellen. Az országos kórusversenyen megbeszélték, hogy mindenki tátogni fog. Ezen bedühödött a tanár, és lerohant a színpadról. Ezt követően elkezdenek énekelni közösen, méghozzá gyönyörűen.

Idén március 4-én, magyar idő szerint hétfő hajnalban derült ki, hogy büszkélkedhetünk-e egy újabb Oscar-díjjal. Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmjét a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában jelölték. Az öt jelölt film közül egy chilei film vihette haza az Oscar-díjat. Bár nem mi nyertünk, de az is fantasztikus teljesítmény, hogy a világon a legjobb öt film közé bekerültünk.

A nyelvoktatás tehát az Oladi Általános Iskolában kitűnő és eredményes, és a kéttannyelvű osztályt mindenkinek tudom erősen ajánlani.

Nagy Bianka 8. a


Nyelvoktatás iskolánkban

Iskolánkban angol, illetve német nyelv tanulására kapunk lehetőséget. Az angolt kéttannyelvű oktatásban is lehet tanulni az „a” osztályokban.

       Én kéttannyelvű osztályban járok, és nagyon meg vagyok vele elégedve. Harmadikban és hatodikban már gazdagabbak lettünk egy nyelvvizsgával, és most teljes erőbedobással készülünk a nyolcadikos középfokúra. Ennek köszönhetően nem lesznek nyelvtanulási problémáink sem. Természetesen így kicsit több időt kell otthon a tanulásra fordítani, de szerintem nyelvet mindenki szeret tanulni. A tanárok nagyon kedvesek, figyelmesek, és mindig törekednek a játékos tanulásra, és mire dolgozatra kerül sor, már mindenki érti és tudja az anyagot. A kéttannyelvű oktatásba beletartozik, hogy az informatikát és a földrajzot angolul tanuljuk, ezért sokkal érdekesebb az adott téma, és könnyebben is meg tudjuk tanulni. Iskolánkban tanít egy mindenki által kedvelt lektortanár is, aki heti két órában tart órát csak angolul.

A nyelvoktatás tehát az Oladi Általános Iskolában kitűnő és eredményes, és a kéttannyelvű osztályt mindenkinek tudom erősen ajánlani.

Francsics Bálint 8. a


Iskolai egyenruha?

Személy szerint azt mondanám, hogy vezessék be az egyenruhákat az iskolákban. Hogy miért is kellene a diákoknak egyenruhában járniuk?

Hiszen a formaruháknak is, mint minden másnak, vannak negatív hatásai. Mint például az, hogy a nagy egyformaságban a tanulók elveszíthetik egyéniségüket, sajátosságaikat, nem tudnak egyediek lenni.

Persze lennének előnyei is az egyenöltözékeknek.

Az első pozitívum, amit megemlítenék, nem más, minthogy mindenki egyenlő. Jó, ha mindenki „ugyanúgy” néz ki, mert a nem szükséges összetűzéseket, például, hogy kinek szebb a nadrágszára, vagy kinek hosszabb az ingujja, el lehetne kerülni. Az uniforma ilyen téren értelmetlenné tenné a veszekedést, civakodást. Az egyenruha ezen felül az intézmény tanulóit,  akár egy családot jelenítené meg. És amikor a diákot formaruhájában látnák a kívülállók, tudnák, hogy mely rangos intézményt képviseli. Az egyenruha nem csupán holmi ruhadarab, hanem egyfajta jelképe az azt viselő embereknek. Az uniforma segítené az egység, egyenlőség érzetét diáktársaink között. Fegyelemre tanítana, s komollyá tenne bennünket.

Végül szeretném megemlíteni, hogy az egyenruha megakadályozná, hogy az iskola egy nagy divatbemutató legyen.

Kolman Kevin 8. a


Az autóbuszok tisztasága

Mindennap utazom a 30Y-os helyi járattal. Régebben ritkán buszoztam, akkor nem tűnt fel, hogy milyen különbség van egyes járművek között, most viszont már kezd zavarni a dolog.

Nem igazán értem, miért van az, hogy a kevésbé frekventált járatokon teljesen jó állapotban lévő, újszerű buszokat indítanak, míg a jóval több ember által használt vonalakon a régi csotrogányokat. Ezek amellett, hogy nem túl esztétikusak, koszosak és büdösek is. Az ülések szakadtak, piszkosak és kényelmetlenek, sokszor pedig a járatjelző tábla is hiányzik róluk, jobb esetben egy papír helyettesíti. A busz nagyon rezeg, ami sokszor aggodalommal tölt el, és hangos, idegesítő hangot ad ki.

Az új buszoknál nincsenek ilyen problémák, azokban kellemesen, kényelmesen lehet utazni (ha épp nincs tömegnyomor). Remélem, hogy a későbbiekben új buszokat fognak alkalmazni a 30Y-os busz összes járatán is.

Kerti Botond 8. a


,, Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.”

(Tamási Áron)

Sokan megkérdőjelezik az életüknek az értelmét. Talán ez az idézet jó magyarázat lehet rá.
Életünk során mindig próbálunk értelmet találni létezésünknek. Legmélyebb pontunkon is azzal vigasztaljuk magunkat, hogy biztosan valami feladatunk van, valami, ami miatt itt vagyunk. Bár nehéz otthonra találni ebben a zord nagyvilágban. Lehet, hogy tényleg ezért élünk, hogy békét és megnyugvást találjunk. Azt mondják, hogy az emberek mindig rohannak valami elől – talán nem is valami elől futunk, hanem valami felé. Otthont keresünk. Otthonra, egy békés helyre vágyunk. Addig nem nyugszunk, amíg meg nem találjuk azt, és amikor megtaláljuk, akkor megnyugszunk, és békére találunk.

Dömötör Veronika 8. a


,, Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.”

(Tamási Áron)

 

Én úgy gondolom, hogy bárhol járunk a világban, mindenütt otthon vagyunk. A bolygónkat Istentől kaptuk. Az életünket is tőle kaptuk. Az élet egy ajándék. Az író úgy is értelmezhette ezt a gondolatát, hogy bárhol járunk, ott otthon vagyunk, hiszen a Föld az otthonunk. Mindenhol embertársak vesznek körül bennünket, így sosem vagyunk idegen helyen. Persze minden ember azt a környezetet szereti, amit megszokott. Még azok is, akik szülőhazájukat elhagyták és egy másik országba költöztek. Mindig lesz bennük egy különös érzés, a honvágy. Van, aki erre rájön, de van, aki nem. Visszatérve a Földre, én úgy vélem, hogy meg kell becsülnünk. Lassan kifogy minden tartaléka,mint például a kőolaj.
Az emberiség lassan elpusztítja az otthonát.

Mosonyi Réka 8. a


„Dobj el mindent, és olvass!”

 

Január 22-e a magyar kultúra napja.

Az első tanítási órát azzal kezdtük, hogy az iskola diákjainak előadásában meghallgattunk az iskolarádióban egy összeállítást erről az emléknapról.

Ezen a napon iskolánkban egy különleges programot is bevezettek, ami szerintem remek ötlet volt. A délelőtt folyamán az iskolarádióból kétszer is elhangzott a felszólítás: „Dobj el mindent, és olvass!” Ilyenkor az volt a teendő, akármilyen órán ültünk, hogy vegyük kézbe az otthonról hozott könyveket, és kezdődhetett az olvasás.

Az én meglátásom szerint ennek a bevezetése egy nagyon jó döntés volt a tanárok részéről, mivel így mindenkivel meg lehet szerettetni az olvasást. Elterjedt nézet, hogy a mai fiatalok nem szeretnek olvasni, mivel a filmekben és az egyéb játékokban mindent készen kapnak, olvasáskor pedig muszáj a képzelőerejüket használniuk.

Személy szerint én sem szerettem olvasni, EDDIG! Viszont ez a nap megváltoztatta az életemet, megszerettette velem az olvasást.

Összegezve: Én nagyon boldog vagyok, hogy az iskolánk ilyesféle remek programokkal próbál rávenni minket arra, hogy olvassunk.

 

Merész Dávid 8.a


Öltözködés az iskolában – egyenruha

 

A 2018-as központi írásbeli felvételi egyik feladata az iskolai egyenruha és az öltözködés témája köré épült. vajon hasznos dolog volna bevezetni az egységes öltözéket, vagy hagyni kell kibontakozni a diákokat? Ez sokakat elgondolkodtatott a felvételin.

Nekem az a véleményem erről a témáról, hogy az egyenruha bevezetésének vannak előnyei és hátrányai is. A legfőbb előnye az én meglátásom szerint az, hogy így nem lenne versengés azzal kapcsolatban, hogy kinek divatosabb a ruhája. Valamint a diákok nem tudnák bevinni az újságokban, televízióban látott divatot az iskolába. Más szemszögből nézve viszont úgy gondolom, hagyni kell, hogy a diákok ki tudjanak bontakozni, olyan öltözéket viseljenek, amelyben jól érzik magukat.

Összegezve azt gondolom, hogy a diákok öltözködésével kapcsolatban hozni kell szabályokat, és ha ezeket nem tudják betartani a tanulók, akkor kell egyenruhát bevezetni.

Albert Laura 8.a