Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én fejezte be a Himnusz kéziratát. Ez előtt tisztelegve 1989 óta minden január 22-én időt és figyelmet szentelünk lelki és szellemi létünk gyökereinek, a magyar kultúrának.
„A művész és a közjó
A társadalomnak a művészekre éppúgy szüksége van, mint tudósokra, technikusokra, munkásokra, szakemberekre, hitvallókra, tanítókra, apákra és anyákra. Mindezeknek a művészet azon magasrendű formájával kell szolgálniuk az egyén növekedését és a társadalom fejlődését, ami a nevelés művészete. Ezen belül a művészeknek minden nép műveltségében megvan a maga helyük. Amennyiben valóban értékes és szép alkotásokat hoznak létre, nemcsak saját népük és az egész emberiség műveltségét gyarapítják, hanem kiemelkedő szolgálatot tesznek a közjónak is. Miközben ugyanis az egyes művészek különböző hivatása meghatározza sajátos tevékenységüket, utal a vállalandó feladatra, az elvégzendő kemény munkára és az elkerülhetetlen felelősségre. A művész, aki mindezeknek tudatában van, azt is tudja, hogy hiú dicsőségvágytól, népszerűség-hajhászástól és egyéni nyereségvágytól függetlenül kell alkotnia. Sajátos etikája, sőt lelkisége van a művészi szolgálatnak, mely a maga módján hozzájárul egy nép életéhez és újjászületéséhez…
(II. János Pál pápa levele a művészeknek – részlet)
Iskolánkban ebben az évben ünnepi műsor-összeállítással, egy-egy számunkra kedves vers kiállításával és ajánlásával, valamint „Dobj el mindent, és olvass!” programunkkal igyekeztünk tevékeny részesei lenni az országos megemlékezéseknek.