Határtalanul! – a Vág völgyében, a Felvidéken


Iskolánk 7. osztályos tanulói a „Határtalanul”- tanulmányi kirándulás hetedikeseknek pályázatnak köszönhetően három napot tölthettek el a Felvidéken igazgatónő és 3 pedagógus kíséretében 2018. május 9- 11. között, hogy megismerkedjenek a határainkon túli magyarok életével, kultúrájával, a magyarlakta települések látnivalóival, tárgyi emlékeivel.

Az 1. nap reggelén várakozásokkal telve robogott el autóbuszunk iskolánk elől, hogy egy- egy kisebb pihenő beiktatása után elérjük első úti célunkat, Szímőt. A település híres szülöttjéről, Jedlik Ányosról elnevezett alapiskolába látogattunk, ahol találkoztunk az ott tanuló diákokkal, tanáraikkal, az intézmény igazgatónőjével. Barátságos fogadtatásban és vendéglátásban volt részünk, majd bemutatkoztunk egymásnak ki- ki a saját iskolájáról készült kisfilmjével. Összetartozásunkat Márai Sándor: Hol vagyok? című versének közös elszavalásával pecsételtük meg. Megtekintettük a híres tudós emlékszobáját – még több ismeretet gyűjtve Jedlik Ányos munkásságáról -, majd megkoszorúztuk szobrát.  Következő állomásunk Deáki volt, melynek egyik legismertebb látnivalója az egykori bencés kolostorhoz tartozó román kori temploma. A helyi idegenvezető, Irén néni áhítattal mesélt a falakat díszítő, Kontuly Béla keze munkáját dicsérő freskókról, a rajtuk látható bibliai és történelmi személyekről. Utunk a szomszédos Galántára vitt bennünket. A településről kinek ne jutna eszébe a gyermekkorát itt töltő nagy zeneszerzőnk, Kodály Zoltán és az ő halhatatlan zeneművei. A megemlékezés koszorújával tisztelegtünk nagysága előtt. Buszunk ezután „Szlovákia Rómájába”, Nagyszombatba robogott tovább, ahol belvárosi sétánk során megcsodáltuk a Szent Miklós Bazilikát, a Trinitárius templomot, a Pázmány Péter által alapított egyetemet. Szálláshelyünkön, az Ótura melletti „Javorinka” üdülőközpontban kipihentük fáradalmainkat.

A következő, 2. nap is tartogatott izgalmakat Trencsénben. A város fölé magasodó középkori vár ormához vezető út kihívást jelentett számunkra, de legalább átélhettük a reneszánsz életérzést. Trencséntornyoson, következő állomásunkon II. Rákóczi Ferenc csatájának emlékére felállított obeliszknél koszorúztunk, miközben kuruc nótákat énekeltünk. Újabb vár következett Csejtén, a Kárpátok „titokzatos várkastélyának” tekintett, a Báthory Erzsébet által birtokolt erődítményéhez fura legendák szövődtek.

Elérkezett a 3. nap… Először Dévénybe, a történelmi Magyarország nyugati kapujához utaztunk. A hatalmas sziklaszirten álló, lélegzetelállító kilátást nyújtó várát „hódítottuk meg”. Ady Endre: Góg és Magóg fia vagyok én…című versét közösen szavaltuk el a vár fokán, majd következett Pozsony felfedezése: a lenyűgöző Szent Márton dóm, a Duna fölé épült sarokbástyás vár, a Szent Mihály- kapu. Az egykori reformországgyűléseknek helyet adó, impozáns történelmi belvárosban mintha megállt volna az idő, ilyen érzés motoszkált az utazóban a régi macskaköveket koptatva. Hazafelé tartva megálltunk Bősön a duzzasztógátnál egy utolsó csoportkép erejéig, majd élményekkel töltekezve, sok új ismerettel, tapasztalattal teli „vándortarisznyánkkal” hazatért megfáradt kis csapatunk.