Erdély, a „Tündérkert”


 

A Móricz 1922-ben megjelent monumentális Erdély-trilógiájából kölcsönzött cím talán ma is a legjobban tükrözi azt a páratlanul gazdag élményvilágot, amelyet egy erdélyi kirándulás során átélhet az utazó.
Valószínűleg ezt a tapasztalatot szereztük volna akkor is, ha „csak” utazók, kirándulók lettünk volna Erdélyben 2017. október 11–18. között, amikor meglátogattuk – immár 6. alkalommal, ezúttal 31 fős küldöttséggel – testvériskolánkat, a csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskolát.
Ennél azonban sokkal többről és másról volt szó…Barátainkat kerestük fel, régieket vagy leendőket, már ismerősöket vagy még személyükben ismeretleneket, s talán nem is ezen volt a hangsúly, mert annak a bizonyosságnak a tudatában indultunk hozzájuk, hogy mi már nagyon régóta összetartozunk.
Ez a bizonyosság alakult ki bennünk az alatt a 12 év alatt, amióta kapcsolatban vagyunk, s ehhez gyűjtögettünk most is a találkozás pillanatától kezdve percről percre, napról napra újabb és újabb megerősítéseket. Találtunk is számosat ismét, a szíves vendéglátásban, a közös beszélgetésekben és tevékenységekben, az ízes nyelvjárásban, a székelyek emberi tartásában és humorában. Ezt a bizonyosságot erősítette az Arany-emlékhelyek felkeresése Nagyszalontán, az ámulat a természet mindenhatóságán a Király-hágót, a Tordai-hasadékot vagy a sóbánya félelmetes mélységeit szemlélve, a főhajtás Tamási Áron és Orbán Balázs sírjánál, a Petőfi-szobornál, a tisztelet érzése az Áprily-hagyaték megtekintésekor vagy Adyt kutatva Csucsán, a döbbenet az ezeréves határ kőkockáira lépve a jeltelen, poros úton, vagy az elérzékenyülés Deáki András lélekemelő előadását hallgatva a Gyimesek valószínűtlenül szépséges, festői színektől ragyogó vonulatainak ölelésében. De ugyanez az érzés járt át bennünket a tanácstalanságban is, amikor a csíkszeredai jéghoki arénában nem tudtuk biztosan eldönteni, kinek is kellene szurkolnunk: a szeredai székelyeknek vagy a budapesti MAC-nak…

Igen, mert összetartozunk. Csíkszeredaiak és szombathelyiek, gyerekek és felnőttek, szülők és pedagógusok, ahogy a kapcsolat kezdetén megfogalmaztuk: „Őrzők a végeken”… hogy a jövőben is összetartozhassunk…

Horváth Márta